Ábrók Imre

Amikor 16 éves lettem és beindult a bulis korszak, elmentem a barátokkal szórakozni, de egyszerűen nem találtam a helyem a diszkóba, nem tudtam táncolni, kellett valami, amibe kapaszkodhatok. Már gyerekként megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék táncolni, de nem mertem elkezdeni, mert féltem mit fognak mondani rólam az iskolában, hogy fiúként táncolok és egyébként sem volt nagy választék vidéken, néptánc vagy semmi. Ekkor találkoztam egy plakáttal, amin az ált, hogy kubai salsa tanfolyam indul. Valahogy úgy éreztem, hogy ez a nekem való, jól éreztem. A tánc által megtaláltam azt a közeget, ahol nem csak kulturáltan tudok szórakozni és barátokat szerezni, de még sikerélményem is lehet. Ez 2010 nyarán volt, akkor indult a táncos pályafutásom, mint kubai salsás. Hamar elértem mindent, amit ott lehetett, és többre vágytam, ekkor robbant be a bachata, ami akkor még gyerek cipőben járt, de mégis közelebb került a szívemhez, mint a salsa. Akkoriban még a bulikban 1 óra alatt 2 bachata számot játszott a dj, és minden héten ugyanaz a 10 szám ment egy este, de mégis mindenki ezeket várta a legjobban. Eljött az a pont, ahol azt gondoltam elértem mindent, amit lehet a táncban, legalábbis a bachata terén, ezért abba is hagytam egy időre, majd elkezdett hiányozni és tudtam, hogy ideje más szintre lépni. Az egyetem után felköltöztem Budapestre, ahol ismét féltem elmenni táncolni, mert nem tudtam, hogy a tudásom itt mire lesz elég. Szerencsére volt egy-két ismerős már akkor is, és egy barátom megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem vele elmenni a BCH fellépős koreóba. Ekkor kezdődött az utam BCH-sként, ami azóta is tart, először csak diákként, később taxitáncosként és ma már tanárként. A tánc és az emberek miatt, akiket ezáltal megismertem lettem az, aki ma vagyok.