Idolizálás a bachatában: kell-e misztikum ahhoz, hogy felnézzünk valakire?

Becsült olvasási idő: 6 perc

Írta: Brunner Gábor, a Bachata Club Hungary alapítója és vezető oktatója

Van-e még „idol” a mai bachata közösségben? Olyan tanár, artiszt, DJ vagy énekes, akire tényleg felnézünk, akinek az órájára azért megyünk el, mert megtiszteltetés tőle tanulni? A közösségi média szinte karnyújtásnyira hozta a sztártanárokat. Ennek megvannak az előnyei, de felmerül a kérdés: mi lesz közben a tisztelettel?

Ez a cikk a Bachata Podcast egyik adásából született. Szokásunkhoz híven itt sem értettünk egyet mindenben, és szerintünk ez a jó: a végén ti döntitek el, kinek van igaza.

Régen: néhány YouTube-videó és sok misztikum

Amikor mi elkezdtünk bachatázni, még nem létezett a mai értelemben vett közösségi média. Volt néhány videó a YouTube-on, például Ataca & Alemana vagy Daniel & Desiree táncáról, de ennyi. Nem tudtuk, hova utaznak, mit reggeliznek, mivel töltik a szabadidejüket.

Ettől a sztártanárok egy kicsit „elérhetetlenek” voltak, és ez fenntartott egyfajta misztikumot. Nagy szó volt elmenni az órájukra, és ha az ember a backstage-ben beszélgetett velük, bizony remegett a gyomra, még ha az adott páros egyébként teljesen közvetlen volt is.

Ma: a sztár egy üzenetnyire van

Ma bármelyik nemzetközi artisztnak írhatsz Instagramon, megkérdezheted, tart-e magánórát, és jó eséllyel válaszol is. A legnépszerűbb párosok rengeteg munkát tesznek a közösségi médiájukba, és ennek köszönhetően sokkal közvetlenebb lett a kapcsolat a táncosok és az artisztok között.

Csak a nagy nevek számítanak?

Szervezőként és tanárként is sokszor tapasztaljuk, hogy a haladó táncosok egy része a fesztiválválasztásnál szinte csak azt nézi, ott lesz-e a 2–3 legismertebb sztárpáros. Ha nincsenek ott, akkor „nem éri meg” a full pass, legfeljebb party pass, vagy el se mennek.

Közben rengeteg olyan tanár van, aki kevésbé aktív a közösségi médiában, vagy egyszerűen még nem futott be annyira, de ugyanolyan értékes tudást ad. Egy haladó táncosnak érdemes alaposabban megnéznie a teljes line-upot, és nem csak a legnagyobb nevek alapján dönteni.

Persze a másik oldalt is látjuk: a full passok ára nem kevés, és sokszor egyszerűen anyagi oka van, ha valaki nem vesz. A hazai fesztiválok előnye viszont épp az, hogy nincs szállás és repülőjegy: a szervezők azért hívják ide az artisztokat, hogy a magyar közönségnek ne kelljen külföldre utaznia értük.

Ami nagy név máshol, az itthon nem feltétlenül az

Szervezőként azt is megtanultuk, hogy egy artiszt attól még nem vonz itthon közönséget, hogy külföldön nagy neve van. Ha Magyarországon csak egy szűk réteg ismeri, a fesztivál line-upjában sem fogja „eladni” a jegyeket, akármilyen jó tanár.

A tanárok felelőssége: mutassuk meg a „kisebb” neveket is

Az adás egyik legfontosabb gondolata: oktatói felelősség is, hogy a diákok – különösen haladó szinten – megismerjék azokat a tanárokat is, akik nem az első vonalban vannak, de ugyanolyan értékes tudásuk van. A közösségi médiával nem lehet versenyezni, de ha egy tanár rendszeresen beszél róluk az óráin, és példaként hozza őket, akkor már 10–15 emberrel többen fogják ismerni őket.

Mi is igyekszünk ezt tenni. Aki járt már nálunk órára, tudja, hogy szinte nincs olyan óra, ahol ne kerülne elő Korke & Judith neve. Tőlük tanultuk a sensual bachata alapjait, és nagyon sokat köszönhetünk nekik. Akár ivós játékot is lehetne rá építeni. 😉

Elérhető vagy elérhetetlen? A tisztelet nem ezen múlik

Az adásban két teljesen különböző sztártanár-típust hoztunk példának. Az egyikhez szinte lehetetlen hozzáférni: bulin csak rövid ideig van lent, Instagramon nem válaszol, magánórát csak közvetítőn keresztül lehet kérni tőle. A másik teljesen elérhető: WhatsAppon is lehet neki írni, és tudod, hogy válaszolni fog.

A másik oldal szerint viszont van egy veszély: ha az artisztok túlságosan „lejönnek” a közönség közé, együtt buliznak, isznak a diákjaikkal, csak hogy több legyen a követés, a komment és az üzenet, az egy idő után kikezdi a tanár–diák viszonyt. Ráadásul az artiszt sem marad olyan különleges, hogy hosszú távon fesztiválokat és workshopokat töltsön meg.

Mi a helyzet a saját óráinkon?

Mi is tapasztaltuk tanárként: szinte minden évben akad egy-két diák, akivel haveri viszonyba kerülünk, és aki ezután az órán olyasmit enged meg magának, amit más nem merne. A jó kapcsolat ilyenkor egy kicsit lebontja a tanár–diák keretet.

Hol az arany középút?

Az egyik szélsőség az, amikor a tanár valóságos szoborként egy talapzaton áll, a diák pedig azt is megtiszteltetésnek veszi, ha felveheti a leejtett zsebkendőjét. A másik az, amikor a tanár minden határt feloszlat, csak hogy kedveljék. Szerintünk egyik sem jó.

• Közvetlenség igen: legyen elérhető a tanár, lehessen kérdezni tőle, írni neki.
• Tisztelet igen: attól, hogy elérhető, a tudása és a munkája ugyanannyit ér.
• Keretek igen: az óra órai helyzet, bárki is a tanár, és bármilyen viszonyban vagyunk vele.
• Nyitottság igen: ne csak a legnagyobb nevek alapján válassz órát és fesztivált.

Gyakori kérdések