Gergő
Kónya Gergő
A táncos, aki soha semmit nem "akart" – és mégis mindent megkapott tőle
👉 Azt hiszed, nem neked való a tánc?
👉 Kíváncsi vagy, hogyan lesz valakiből véletlenül elkötelezett táncos?
👉 Adnál egy esélyt valaminek, amiről most azt hiszed, nem akarod?
Az igazság szerint, táncos kis pályafutásom alatt mindig minden fontosabb szakasz úgy kezdődött el, hogy én azt valójában nem is akartam. Először salsázni nem akartam 2008-ban. Akkor még az extrém sportok töltötték ki teljesen a szabadidőmet, de az egyik héten eltört a görkorcsolyám sínje, így hagytam rábeszélni magamat egy csoporttársamnak, aki már egy ideje csábított salsa órákra.
Majd legközelebb 2014-ben, Siófokon salsa buliba nem akartam menni, de akikkel ott nyaraltunk, rávettek. A buliban piszkosul felbosszantott, hogy már az alaplépésekre sem emlékszem. Innentől kezdve szinte sportteljesítményként tekintettem a táncra, és nem tudtam elfogadni, hogy én ezt ne legyek képes megtanulni. Egy hétvégén kezdtem el kizombázni és bachatázni is, mert akivel salsára mentem, elrángatott a másik kettőre is.
2015 tavaszán pedig nem akartam Brumi és Ancsi kezdő táncórájára menni, de úgy alakult, hogy kaptam egy ajándék bérletet a tanfolyamra. Ekkor láttam, hogy talán mégis csak jó tanárpároshoz kerültem. Egy évre rá a salamancai fesztiválon a versenyük után bejelentették, hogy taxis csapatot alapítanak, amibe engem is meghívtak.
Legvégül tanítani sem akartam, csupán azért kezdtem el, mert a csapatunk egyik lány tagja rávett, hogy jelentkezzünk tanítani, és én pedig azt hittem, hogy így lesz állandó gyakorló partnerem. Néhány hónapra rá kiköltözött Svájcba, nekem pedig maradt a tanítás.
A sok nem akarás ellenére a tánc annyira az életem részévé vált, annyi barátot, élményt és utazást adott, hogy most már csak egy dolgot nem akarok. Egyszer abbahagyni!